Egy számomra nem közkedvelt, de velem kapcsolatosan fontos dologról szeretnék beszélni, és ez az egészségi állapotom. Mióta a megmentőim elhoztak a régi otthonomból, sorozatos meglepetés cunami éri új kétlábú barátaimat az egészségem kapcsán.
Először is volt a fogműtétem, ezt említettem is. Van egy sipoly a pofikámon. A műtét után a sok antibiotikum hatására egy időre sikeresen záródott. Csak egy időre, mert két hét múlva újra kifakadt, de most legalább nem olyan heves a váladékozásom, mint azelőtt.
Aztán időközben voltam ivartalanításon is. A férfiasságom kiegészítőivel nem volt gond, de a doktornéni a műtét előtti szőrnyírásom alkalmával vette észre, hogy van egy nagy valami a hasamban. Én már mélyen aludtam az altatótól, vártam a nyisz-nyiszt. LiMa és PótA volt velem éppen. Mivel LiMa maga is orvos szaki, máris a doktornénivel együtt megnéztek egy masinával, mi lehet a pocimban. Nézik-nézik, hümmögnek, egy ököl nagyságú daganatot láttak, de mivel egy nem túl modern géppel néztek, megbeszélték, hogy majd szükséges lesz egy rendes vizsgálat is. De ha már úgyis alszom, akkor azért mégiscsak elvégzik az ivartalanításomat.
Szerencsére a lábadozásom gyors volt a műtétből. Én így utólag nem is bánom, elég méretes csomagokat cipeltem és valljuk be kedves kan társaim, bizony a szütyők zavaróan lengedeznek futás közben! Szerintem most sokkal kényelmesebb lett az alfelem. Ráadásul LiMa azt mondta, hogy így megszabadulok egy lehetséges jövőbeli hereráktól vagy a kellemes prosztata problémáktól. Oké! Akkor még örülök is!
Varratszedésre egy másik dokihoz (a foghúzóshoz) mentem. Őt is nagyon érdekelte a pocim, úgyhogy megvizsgált. Nála készült egy röntgen is rólam, amin jól látszott, hogy a daganatom egy szép férfiököl nagyságú valami. Jaj, nem szeretek erre a vizsgálatra visszaemlékezni, nem volt hozzá hangulatom. Már nagyon mehetnékem volt, úgyhogy amikor arra került sor, hogy felvételt készítsen és lefogott a doki a röntgen asztalon, bömbiztem (először mióta az új életem élem) szép öblös hangomon, ahogy csak bírtam. Még a kezéhez is kaptam, de sajnos nem talált, csak folytatta! Végül is nem volt olyan rossz. Megbocsátok!
Aztán LiMa megszervezett nekem egy harmadik orvost, aki, ahogy ők nevezik, megcsinálta az ultrahang vizsgálatot. Ehhez egy csomót autóztunk, amit nagyon élveztem. Az eredmény az lett, hogy egy nyirokcsomónak gyanította az orvos a daganatomat. És hogy lehet-e műteni? Nos két esélyes, volt már rá példa, hogy sikeres volt egy hasonló beavatkozás, de volt olyan is, hogy a páciens csak néhány hetet élt utána. Abban egyeztünk ki, hogy mivel alapvetően jól érzem magam, jó az étvágyam és ott lehet a daganatom kitudja mióta, inkább nem nyúlna hozzá, hanem majd később újra ellenőriznek. Oké!
Itt volt egy orvos mentes hosszú szünet az életemben, amikor szépen teltek a napjaim, jókat ettem, elvoltam.
Egyik nap, amikor mentem volna sétálni, nem akartam lemenni a lépcsőn, sőt lefeküdni sem tudtam, vagy amikor megpróbáltam, halkan nyüszítettem a fájdalomtól. Ismét irány az orvos. Doktor néni megvizsgált, hajtogatott jobbra-balra, kiderült, hogy nyakcsigolya sérvem lehet, de még nem súlyos. Kaptam rá gyógyszert. (Ez azóta rendbe is jött, egyelőre panaszmentes vagyok.) Doktornéninek gyanús volt, hogy túl halovány a nyálkahártyám, ezért egy gyors vérvizsgálatot is csinált, amiből kiderült, hogy nagyon alacsony a vörösvérsejt számom. Sajnos adódott egy vissza nem térő lehetőség egy menő ultrahangos orvosnál is, éppen a városban tartózkodik és ha még este elmegyünk hozzá, meg tud vizsgálni. Úgyhogy irány az állatkórház. Már késő este volt, én éhes voltam, nagyon meleg nap is volt, már teljesen kivoltam. Hát barátaim! Ez az állatkórház rémes hely volt! Egy kutyust, aki alig élt már, akkor hozták elaltatni. Oda se mertem nézni. Aztán hoztak egy nagyon rossz bőrben lévő kutyust is. Nekem mondta PótA, hogy ne aggódjak, rám nem vár ijesztő dolog. Na hosszú várakozás után bejutottam. Megint egy szőrnyírás a hasamon, lefogás a lábaimnál, egyáltalán nem kedveltem. Itt kiderült, hogy nem daganatom van, hanem egy tályog van a hasamba. Hogy mitől lett, csak a Jóisten tudja megmondani. A doki le is vett mintát belőle és azt mondta, hogy minél előbb meg kell operálni. Én mondtam neki, hogy kérem szépen, két nap múlva életemben először nyaralni megyek. Kérem szépen, ne! Na jó, mondta ő, akkor viszont egy masszív antibiotikumozás kell addig, amíg haza nem jövök, hogy kés alá feküdjek. De ki kell venni a tályogot! Nincs kecmec! És ne feledkezzek meg arról, hogy a májamon is látott egy apróbb daganatot.
Úgyhogy most itt tartok. Ha hazajövök a nyaralásból, meg fognak műteni.
Szorítsatok nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése