Most megosztom veletek egy különös élményemet. persze most még minden élményem különös, hisz nem tapasztaltam eddig.
Az úgy volt, hogy este a szokásos sétámat lejtettem a Balaton partján és megszomjaztam. Meleg is volt, régóta meneteltünk, hát ihatnékom támadt. Na de hol igyak? Sehol egy kút!
PótA eközben a part menti köveken mászkált és kattogtatta a fényképező masináját. Kicsit aggódtam, hogy nem velem törődik. Én meg álljak és várjak a parton? Az nem úgy van. Addig ügyeskedtem, amíg sikerült nekem is a kövekre állnom és szépen lassan, egyiket a másik után véve, lemásztam hozzá a vízbe. És mivel ott rengeteg víz volt, hát ittam egy jót.
Nagyon kellemes volt, lágy íze felfrissített a forróságban. Egészen megfiatalodtam. Ekkor esett le, hogy vízben állok! Az igazat megvallva nem szeretem a vizet, azután a fürdetés után megfogadtam, többé nem fürdök. Köszönöm, de elég volt. (Érdekes, hogy esőben elázni viszont szeretek. Eddig.)
Elkezdtem gondolkodni. Álljunk meg egy pillanatra. Hogy jöttem le ide? Aha, a köveken. Akkor hogy jutok vissza a szárazföldre? Na? A köveken, hát persze!
Azonnal tettekhez láttam és sikeresen partot értem.
De aztán gyorsan elspuriztam, enyhe célzást téve, hogy inkább tovább állnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése