Kedves Barátaim!
Most már nyugodtam mondhatom ki, túl vagyok a műtétemen.
De elmesélem az elejéről. Csütörtökön jöttem meg a nyaralásból és másnap, pénteken már fekhettem a kés alá. Említettem, hogy van egy daganat a hasamban, ezt szerette volna a doki eltávolítani.
Az úgy volt, hogy pénteken értem jött VaMa és elvitt a rendelőbe. Délre kellett mennünk, így sajnos nem kaphattam reggelit sem. Mindenki nagyon izgult értem, nem igazán vettem, miért is.
Na szóval, megesett a műtét. Hát barátaim, nem tartott sokáig! Majd mindjárt elmesélem miért. A doki a rendelőben akart tartani megfigyelésre, úgyhogy ott maradtam, csak este jött értem VaMa és vitt haza. Mondanom sem kell, nagyon jó kutyus voltam, egy nyikkanás sem hagyta el a szám, nem hisztiztem, nem nyávogtam, szépen vártam.
Este mikor hazaértem, még elég kiütött voltam. Enni azért ehettem, módjával és a vizet is csak kis adagokban kaptam. Mondjuk nem is bírtam volna, annyira forgott a gyomrom.
Reggel már jobban éreztem magam, volt kedvem járni egyet, utána már szívesen fogyasztottam egy kíméletes reggelit is.
Hát barátaim, az igazat megvallva, máskor kihagynék egy ilyen "utazást". Ugyanis a sok cucctól, amit belém nyomtak, azt se tudtam mi van. Egyrészről fel voltam pörögve, nyugtalan voltam, mehetnékem volt, másrészről meg alig vártam, hogy egy rendeset tudjak aludni. Nehéz így bármit csinálni. Szerencsére vasárnapra visszatértem eredeti állapotomba, újra a régi lettem.
PótA megint előkészítette a fej tölcséremet is, de nem volt rá szükségem. Olyan jó kutya voltam, hogy nem is érdekelt a sebem, nem birizgáltam. Csak az első éjszakákon viseltem, nappal nem is, aztán már egyáltalán nem. Az első két nap azért fájt a sebem, de utána már az sem. PótA azt mondta, egy hős vagyok!
A végeredmény pedig: nem sikerült a daganatomat kivenni, nem lehet a hasnyálmirigyemtől eltávolítani. A daganatom pedig egy tályog, ki tudja miért alakult ki, de ott van. Barátaim azon aggódtak, hogy mi lesz ha kidurran vagy valami hasonló történik. Nos ez nem eshet meg, mert a doki szerint elég vastag a fala, nem olyan kidurranós, pontosabban én már nem csinálok olyan aktív dolgokat, ami veszélyt okozna. Elvileg. Persze mindig adódhat váratlan dolog. De remélhetünk, hogy nem várható baj.
Slussz poénként kiderült, hogy a májamon viszont van egy kisebb daganat szerű, erre májgyógyszert kell szednem.
És ha már úgyis aludtam a műtőasztalon, és a doki is csinálhasson valamit, megtükrözték az orromat is, kiderítendő, hogy miért nem akar záródni a sipolyom az arcomon. Felmerült a lehetősége egy régi-régi toklásznak, szóval ezért volt a vizsgálódás. Hát itt meg kiderült, hogy nincs toklász, hanem az arcüregembe is van egy kis gennyes góc és abból váladékozik a sipolyom. A doki szerint ez nem okoz nekem fájdalmat (ez igaz is), nem is vészes dolog, csak legfeljebb esztétikai probléma. Na jó! Nekem ennyi elég is volt!
Egyhamar nem kívánok orvost látni.
Mindezek ellenére ÉN JÓL ÉRZEM MAGAM! Élvezni akarom az életemet, a sétákat, az ételeket!
És csak azért is meggyógyulok! Mindenből!
