Lomtalanítás

Kedves Barátaim!

Izgalmas a hétvége. A környék teljesen felbolydult, a kétlábúak izgatottak és folyton pakolnak, a négylábúak ugatnak. Igen, lomtalanítás van!
PótA is alig bír magával. Azt mondja, hogy ilyenkor egy csomó érdekes dolgot lehet találni, például talált már báránybőrt, fonott virágládát és kosarakat, parafa táblát, rongyszőnyeget, külföldi magazinokat, sőt még egy úti takarót is.
Az egész izgalom már szerdán elkezdődött. Séta közben arra lettem figyelmes, hogy különböző helyszíneken érdekes autók álltak le. A legérdekesebb az volt rajtuk, hogy mindegyiknek a tetején volt egy üres gyümölcsös láda. Persze megszagolgattam valamennyit, és máris tudtam mindent. Aztán csütörtökön megjelentek a furgonok is. Az egyik épp itt a sarkon parkírozott. Több sem kellett nekem, feltűnés nélkül az autó oldala felé vettem az irányt, hogy alaposan megszagolgathassam. Meglepetésemre 2 ember pihengetett a rakterében. Rögtön beszédbe elegyedtünk, megdícsértek milyen szép vagyok, az egyik ember beszélt a saját kutyusáról is, meg hasonlók. Nagyon kedvesek voltak.
Másnap reggel már messziről köszöntek nekünk. Épp hogy nem hívtak meg reggelire! Mert el kell áruljak egy titkot, a lomtalanítós emberek isteni falatokat esznek! Van ott kolbász, szalonna dögivel! Jó kenyérrel! Jaj, összefut a nyál a számban!
És amerre csak sétáltam, mindenfelé egyre több érdekes emberrel találkoztam, akik mind megdícsérték a szépségemet és hogy milyen okos vagyok. Hát igen!
Van egy barátom, a Duncan, na neki nem voltak ilyen jó tapasztalatai. Igaz, Ő egy ugatós kutya, minden idegent szétszedne. Mondtam is a srácnak, hogy lazíthatna, de nem! Hát meg is kapta, majdnem. Ugyanis sétált a gazdijával, meglátott egy ilyen embert és szokásához híven jól megugatta. Az meg beszólt a gazdijának, hogyha nem fogja meg, lerúgja a fejét! Na de kérem! Egy kissé mindenki túl reagálta a helyzetet! Nem?
Na szóval ilyenek is történtek. Egyébként szépen nyugodtan haladt a lomtalanítás, rendbontások nélkül. PótA meg is lepődött, mert mesélte, hogy pár évvel ezelőtt olyat is látott, hogy veszekedtek egymással az emberek, ki mit vigyen haza.
Ugyebár mi is felderítő körutakat jártunk be séta gyanánt. Megkuksiztuk a kupacokat, amik mellett elhaladtunk, PótA nézegetett, én szaglásztam.
Vasárnapra éreztem rá az ízére legjobban! (Ahogy a képek is tanúsítják.)
És mit sikerült találnunk?
Az idei termés egy műfenyő és egy IKEÁs fonott kosár.

Ezt a fenyőt találtuk, PótA nagyon örült neki, mert pont egy ekkorát szeretett volna.

És én mikor találok valami számomra érdekeset? Mondjuk egy kósza kolbászt? Heee?

Nem ígérhetem, hogy jövőre is itt leszek, (ugyanebben az időpontban, ugyanezen a csatornán) de majd igyekszem.
Azóta PótA beköltözött az új kosarába, abba tartja a krumplit. Kell még egy másik a hagymáknak is.
Én csak azt nem értem, hogyha pont olyanokat találtunk, mint amiket PótA betervezett, miért nem kívánt valami nagyobb dolgot is?

Így nézhettem ki fiatalon

Kedves Barátaim!

PótA meg van kergülve, mióta találta ezt a képet a neten. Szerinte ilyen lehettem baba koromban.

Így nézek ki?

Újra a Balatonnál, avagy a Szüreti felvonulás

Kedves Barátaim!

Ma Szüreti felvonulás volt a városban. Természetesen nekem is ott volt a helyem.
Az egész rendezvény Vörösberényből indult, a cél az volt, hogy átvonul a menet a városon végig, majd megérkeznek a Pannónia közösségi házhoz, ami lent van a vasútállomással szemben. Ez egy szép hosszú út. Délután kettőre volt meghirdetve a program, ezért felsétáltunk a Vörösberényi katolikus templomhoz, hogy majd innen kísérjük mi is a szüreti kocsikat.

Vártunk, vártunk, még többet vártunk. Kicsit elfáradtam, ezért lefeküdtem és tovább vártam. Majd egy órát várakoztunk, mikor megjöttek a felvonulók. Az igazság az, hogy ők időben elindultak, csak Vörösberényen is végig vonultak, és ez beletellett némi időbe.

Na de most már itt vannak. Mazsorettes lányok kezdték a sort, utánuk jött egy zenekar, ...

... lovaskocsik, ...

... lovasok, ...

... dalolászó autók.

Kezdett tetszeni a dolog. Hirtelen rengeteg ember termett körülöttem, mindenki vidám volt és izgatott.

Hát elindultam én is a forgataggal át a városon. Külön megfogott a sok ló látványa. Iiiimádom a lovakat!  NagyPa alig tudott visszatartani, mert állandóan oda akartam menni valamelyikhez.

 Sietnem is kellett, ha tartani akartam velük a tempót és ez bizony az én koromban már nem kis teljesítmény.

Sikerült egy kis előnyre szert tennem.

Várjatok pacik, itt vagyok!


Ezt láttam, nézd meg a videót. Én ugyan nem szerepelek benne, de így is nagyon izgalmas!

Végül a karaván megérkezett a Pannónia parkolójába, a közösségi ház elé. Itt előadtak egy műsort a mazsorettes lányok, majd a zenekar is játszott pár nótát, végezetül a nyugdíjas klub lelkes tagjai dalokat énekeltek nekünk.

A nap végére annyira elfáradtam! Még szerencse, hogy haza kocsival mentünk.

Nem várt kalandtúrám

Kedves Barátaim!

Van egy új kedvenc sétairányom itt Balatonalmádiban. Szeretek Vörösberény felé bandukolni. Egyrészről azért, mert kicsit olyan falusias hangulatú, ami nagyon is ismerős a számomra, másrészről közelebb van, mint a Balaton part. Rengeteg baromfit is látok-szagolok útközben, szóval érnek az ingerek.
Ezért is örültem ma reggel, hogy elkísérjük NagyPát Berénybe. NagyPa vásárolni akart az itteni közösségi házban valami mütyürt, ezért jó ötletnek tűnt, ha összekötjük a sétámmal.
Amíg ő nézelődött bent, én PótÁval várakoztam kint. Egyszer csak az egyik kertből előmerészkedett egy kismacska, aztán még egy, aztán még egy, számolni sem bírtam, annyian lettek. Mind bámultak engem, én meg néztem, mit néznek. Ja, engem! Annyira bátrak voltak, hogy úgy gondolták jó móka lesz tőlem egy méterre birkózni. Akkora hancúrt még nem is láttam. Gurultak, ugráltak előttem és egyáltalán nem féltek.
Hamarosan indultunk tovább, így elköszöntem a kiscicáktól, akik egy darabon még elkísértek.
Hazafelé a belső utcákon indultunk el. Az egyik utca különösen felkeltette az érdeklődésemet, ezért szolid célzást tettem, hogy hé, amott, egy kicsit arrébb, ott van valami finom illat, szeretnék arrafelé szaglászni.
PótA vette is azonnal a jelzésemet és elindultunk befelé az utcába. NagyPa mondta, hogy menjünk még egy kicsit tovább, nézzük meg a patakot is, úgysem láttam még ilyet. Még hogy nem?
Megnéztem a patakot. NagyPa megint megszólal, menjünk még egy kicsit, ha már itt vagyunk, nézzük meg a Malom-völgyi pihenőhelyet is.

Úgyhogy nekiindultunk egy földúton, végig a patak mellett.

Közben ilyen szépen beláttam az egész Malom-völgyet.

Megérkeztünk a pihenőhelyre. Láttam itt friss vaddisznó túrásokat is és érett a vadkörte, amiből szedtünk egy kicsit.

Egyébként lehet itt piknikezni is, mert vannak padok és tűzrakó hely is.
Én meg is elégedtem volna ennyivel, szépen körbejártam mindent és arra gondoltam, hogy mehetünk haza.

Ekkor NagyPa megint megszólalt: Menjünk tovább az erdőn át, teszünk egy körtúrát. Most már úgyis úgy lesz rövidebb az út hazafelé, ha továbbmegyünk. Nem nagyon akaródzott, PótA is fáradt volt, de ha NagyPa kitalál valamit, még a Jóisten sem állíthatja meg. Úgyhogy bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe.

Időnként elég sűrűek voltak az ágak útközben, de ekkor még nem gondoltam semmire, csak igyekeztem tartani a lépést.

Szerencsére aztán kiértünk az erdőből egy tisztásra.

Az út felvitt egy dombtetőre...

... és ámulva néztem körbe. Nem messze a határban látszott Szentkirályszabadja, ha visszafelé tekintettem, láttam az erdőt és a völgyet, ahonnan jöttünk.

NagyPa megint megszólalt, hogy menjünk itt le a dombról, odalent találunk egy másik patakot, annak követjük az útját és már otthon is vagyunk.

Lementünk hát, és egy bokros-cserjés sűrűségben találtuk magunkat. Nem akartam akadékoskodni, de itt út nem nagyon látszott, ha volt is valaha, már rég benőtték a növények. De NagyPa csak ment, csak ment elől és váltig állította, hogy jó az irány. A bokrok egyre sűrűbbek lettek, PótA meg tombolt, hogy hova a fenébe megyünk, forduljunk már vissza. Az igaz, hogy találtunk egy patakot, pontosabban csak patak medret, mert ebben csak eső idején folyhat a víz. Ráadásul egy felhúzott vadkerítésbe is beleütköztünk. Úgyhogy sajnos, vagy szerencsére, de vissza kellett fordulni.
Na de merre tovább?
Csak muszáj menni valamerre!
Előttünk egy hatalmas szántó.
NagyPa megszólalt, végigmegyünk a szántás szélén, kijutunk egy földúthoz, azon tovább és már otthon is vagyunk.

Igen ám, de éppen dolgozott itt egy traktor, a frissen szántott földben pedig elég nehéz haladni, annyira süppedős. Én már nagyon, de nagyon fáradt voltam. Szerintem a traktoros is furcsállhatta, mit keresünk ott, honnan kerültünk elő. De szerencsére kijutottunk arra a bizonyos földútra, ...

... és a szőlőskertek mellett elhaladva valóban hamarosan haza is értünk.
Mindez a kalandos út eltartott vagy három órát, pedig csak megakartam szagolni valamit az utcában!

Második utam a Balatonra

Kedves Barátaim!

Ma ismét utazom. Nem is álmodtam volna, de ma újra utazok Balatonalmádiba. Már egyszer voltam ott, az első nyaralásom alkalmával. Jaj, annyira izgatott vagyok!
Most megmutatom, hogyan utazom az autóban.

Mivel én nagy vagyok, az autó meg pici, ezért az egész hátsó ülés és a csomagtartó is az enyém. Kényelmemről a piros párnám gondoskodik. A csomagok kétoldalt helyezkednek el, ami jó, mert rájuk tudok dőlni.

 Hahó, én készen állok!

Még így is rengeteg helyem van. Szoktam változtatni a pózaimat is, hol milyen érdekességet látok. Szeretem nézni az elsuhanó fákat, az egyéb autókat. Ha elfáradok, szusszanok. De most még nagyon izgatott vagyok! Indulhatunk!

Imádok enni!

Kedves Barátaim!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én folyton éhes vagyok. Lehet, hogy az időjárás teszi, vagy hogy újra rendben van a hasam? De nem is firtatom, csak falni-falni akarok!
PótA annyira jól főz! Megint remekel. Kapok tőle finom farhátat, persze lefilézve. Most míg lábadoztam, kényeztetett csirkecombbal is, sőt csirkemájat is többször eszem. Mennyei, én mondom mennyei! Imádom, ahogy szétárad a számban az íze! A husihoz mindig kapok rízst is, amit nagyon szeretek.
És ne felejtsem ki a jutalom felvágottakat! Amíg a sok gyógyszert kellett szednem (antibiotikum, bélflóra javító, egy pirula a májamra, egy a hasmenés ellen, plusz még a vitaminjaim is) mindig felvágottal kaptam. PótA szokás szerint beletekeri egy szeletbe, én meg, hammmmmm, eltüntetem. Sajnos (nem is sajnos) ma már csak egyféle gyógyszert kapok, a májamra valót, úgyhogy csökken a lenyelt felvágottak száma, de én így is örülök. Azért vitamint most is kapok.
Szóval enni jó! Minden séta után akarok enni. Tulajdonképpen egész séta alatt azon fantáziálok, hogy milyen finom falatok várnak, ha hazaérünk. Ezért sokszor nem is tudok rendesen koncentrálni a szagokra, vagy azokról is csak a különböző ízek jutnak eszembe. Jaj! Enni jó!
És evés után boldogan szoktam elheveredni a helyemen és ekkor is csak az ízeken fantáziálok. Élvezem az érzést, hogy a finom étel eltölti a gyomromat. Ilyenkor pocak meditálok, ami annyit tesz, hogy buddha mosoly jelenik meg az arcomon és egyszerűen élvezem az életem.
Utána amikor elalszom, akkor is ételekről álmodom. Finom falatokról és szaftos ízekről a számban. És amikor felkelek, látom, hogy nem kell álmodnom ezekről, mert itt vannak a valóságban. Itt a tálamban. Csak a következő étkezést kell kivárjam és újra élvezhetem a zamatokat.
Annyit beszéltem, hogy megéheztem.
Van egy mondásom magamra:
Ha tele van a poci, boldog a Maci! (Ez én vagyok.)
  avagy, ahogy a németek mondják: Essen gut, alles gut!
Hát hadd kívánjak mindenkinek jó étvágyat! Egyetek és örvendjetek!

Végre vége a hasmenésnek!

Kedves Barátaim!

Bocsássatok meg egy magamfajta idősödő öregúrnak, de most egy nem illendő dolgot szeretnék megosztani. Végre megállt a hasmenésem!
A történethez tudnotok kell, hogy a műtétem miatt (már előtte és utána is) antibiotikumot kellett szednem. Szerencsére az adagom hétfőn elfogyott, de a sok gyógyszertől teljesen kikészült a bélflórám. Annyira, hogy 2-3 óránként szaladtunk le fosizni. Még éjjel is! Így még pihenni sem tudtam rendesen. Sajnos az is előfordult, (háromszor is) hogy nem bírtam már tartani és itt a lakásban jött ki az egész. PótA zokszó nélkül takarított, szőnyeget mosott és ami kell. Ezt is szégyenlem bevallani, de a popsimat is törölni kellett, mint egy pólyásnak! Olyan kellemetlen! Pedig köztudott tény, hogy mi szánhúzók rendkívül pedánsak vagyunk. Nektek is csak azért merem elmondani, mert vagyunk már olyan viszonyba. Na.
De ennek vége már! Nyugodtan aludhatok, szabadon ehetek! Mert ez a két legfontosabb dolog a számomra, ja és a séta!

Varratszedés

Kedves Barátaim!

Ma eljött hozzám VaMa és egy másik néni, hogy kiszedjék a varrataim. Nem számítottam rá, hogy ezen a kellemes vasárnap délelőttön orvosi beavatkozás áldozata leszek, PótA semmit sem szólt nekem erről. (Majd ezért számolunk!)
Na mindegy, valójában így utólag nem is volt annyira ijesztő. Amikor megjöttek, jól körülszaglásztam mindenkit, tudjátok, mindent tudnom kell. Aztán PótA a fejemre húzta a tölcséremet, nem értettem mit akar vele, de aztán a párnácskámra irányítottak és lefektettek. Na itt már gyanús volt a dolog! Amikor már lefogtak, hát pánikba estem és bömbiztem, ahogy csak a torkomon kifért. Annyira lefoglalt a bömbizés, hogy nem volt időm megfigyelni, mit is csinálnak rajtam. Szép öblös hangom van, szerintem az egész környék jól hallotta. Büszke is vagyok a hangomra. Miért is nem lettem operaénekes!
Na, visszatérve, olyan gyorsan végeztek. Pedig már kezdtem belemelegedni az énekbe, kezdtem felfedezni a hangomat.
Utólag esett le, hogy csak a varrataimat szedték ki. Kicsit szégyenlem, hogy csak emiatt óbégattam. Bezzeg amikor műtöttek, csöndbe voltam egész nap. Igaz, a doktor bácsitól kissé rettegek, azért nem szólaltam meg.
De most már túl vagyok rajta. PótA utána megjutalmazott egy szelet felvágottal és így vendégeinknek is bemutathattam, milyen édesen tudok mancsot adni. Mindenki nevetett én meg már nagyon élveztem a látogatást!