Lomtalanítás

Kedves Barátaim!

Izgalmas a hétvége. A környék teljesen felbolydult, a kétlábúak izgatottak és folyton pakolnak, a négylábúak ugatnak. Igen, lomtalanítás van!
PótA is alig bír magával. Azt mondja, hogy ilyenkor egy csomó érdekes dolgot lehet találni, például talált már báránybőrt, fonott virágládát és kosarakat, parafa táblát, rongyszőnyeget, külföldi magazinokat, sőt még egy úti takarót is.
Az egész izgalom már szerdán elkezdődött. Séta közben arra lettem figyelmes, hogy különböző helyszíneken érdekes autók álltak le. A legérdekesebb az volt rajtuk, hogy mindegyiknek a tetején volt egy üres gyümölcsös láda. Persze megszagolgattam valamennyit, és máris tudtam mindent. Aztán csütörtökön megjelentek a furgonok is. Az egyik épp itt a sarkon parkírozott. Több sem kellett nekem, feltűnés nélkül az autó oldala felé vettem az irányt, hogy alaposan megszagolgathassam. Meglepetésemre 2 ember pihengetett a rakterében. Rögtön beszédbe elegyedtünk, megdícsértek milyen szép vagyok, az egyik ember beszélt a saját kutyusáról is, meg hasonlók. Nagyon kedvesek voltak.
Másnap reggel már messziről köszöntek nekünk. Épp hogy nem hívtak meg reggelire! Mert el kell áruljak egy titkot, a lomtalanítós emberek isteni falatokat esznek! Van ott kolbász, szalonna dögivel! Jó kenyérrel! Jaj, összefut a nyál a számban!
És amerre csak sétáltam, mindenfelé egyre több érdekes emberrel találkoztam, akik mind megdícsérték a szépségemet és hogy milyen okos vagyok. Hát igen!
Van egy barátom, a Duncan, na neki nem voltak ilyen jó tapasztalatai. Igaz, Ő egy ugatós kutya, minden idegent szétszedne. Mondtam is a srácnak, hogy lazíthatna, de nem! Hát meg is kapta, majdnem. Ugyanis sétált a gazdijával, meglátott egy ilyen embert és szokásához híven jól megugatta. Az meg beszólt a gazdijának, hogyha nem fogja meg, lerúgja a fejét! Na de kérem! Egy kissé mindenki túl reagálta a helyzetet! Nem?
Na szóval ilyenek is történtek. Egyébként szépen nyugodtan haladt a lomtalanítás, rendbontások nélkül. PótA meg is lepődött, mert mesélte, hogy pár évvel ezelőtt olyat is látott, hogy veszekedtek egymással az emberek, ki mit vigyen haza.
Ugyebár mi is felderítő körutakat jártunk be séta gyanánt. Megkuksiztuk a kupacokat, amik mellett elhaladtunk, PótA nézegetett, én szaglásztam.
Vasárnapra éreztem rá az ízére legjobban! (Ahogy a képek is tanúsítják.)
És mit sikerült találnunk?
Az idei termés egy műfenyő és egy IKEÁs fonott kosár.

Ezt a fenyőt találtuk, PótA nagyon örült neki, mert pont egy ekkorát szeretett volna.

És én mikor találok valami számomra érdekeset? Mondjuk egy kósza kolbászt? Heee?

Nem ígérhetem, hogy jövőre is itt leszek, (ugyanebben az időpontban, ugyanezen a csatornán) de majd igyekszem.
Azóta PótA beköltözött az új kosarába, abba tartja a krumplit. Kell még egy másik a hagymáknak is.
Én csak azt nem értem, hogyha pont olyanokat találtunk, mint amiket PótA betervezett, miért nem kívánt valami nagyobb dolgot is?