Ma kutyakozmetikusnál jártam. És túléltem!
De elkezdem az elején. Az úgy volt, hogy az utóbbi napokban-hetekben kezdtem nehezen járni, gyakran rágtam a lábamon a körmeimet és PótA arra gondolt, hogy ennek oka az ízületeimen kívül lehet az is, hogy zavaróak a lábkörmeim. Meg is taperolt, hümmögött, hát igen, ezek bizony hosszúak - mondta. Na mit csináljunk? Ugyan neki is van körömvágó ollója, de én nekem, szép szál legény lévén, igen erősek és vastagok a körmeim. Nem bírt velük. Úgyhogy azt mondta, nincs kecmec, megyünk a piperkőcdébe. Pechemre az utcánkba van is egy kutyakozmetikus. PótA bejelentkezett hozzá tegnap és ma délelőtt meg is látogattuk. Nem is sejtettem, mi vár rám!
Meglepetésemre, nagyon tetszett a pedikűr. Egy kedves hölgy fogadott. Neki is van két kutyusa, akikkel össze is barátkoztam, míg várakoztunk, mert éppen még egy yorkin dolgozott. De amint meglátott engem, fogta a yorkit, félrerakta, csakhogy velem foglalkozhasson. Pikk-pakk levágta a körmeimet, nem nyafiztam, nem sírtam. Csak egy kicsit remegtem. Odáig voltak értem, milyen cuki vagyok, ahogy reszketek! Na persze! Nők!
Közben a kozmetikus néni kutyusai is engem figyeltek, szóval nagyon zavarban is voltam.
Nagyon gyorsan kész lettem, örültem is neki. Egy kicsit még fésülgetett, nem bírt ellenállni a bundimnak. Meg is vagyok hívva egy szőrápolásra is, remélem nemsokára megyünk, nagyon szeretnék csinos lenni. Aztán a füleimet is kitisztította, szemeimről is csipácskát törölt és immár boldogan és ápoltan távoztam a kozmetikából.
PótÁnak igaza volt, most sokkal kényelmesebb a járás, kellemes a tappancsomnak. Bár attól még az ízületeimet nem feledtem, sajnos most ettől a hideg időtől eléggé érzem. Azt hiszem az orvost is kénytelen leszek meglátogatni, felíratni valami gyógyszert magamnak! Jézusom, úgy beszélek, mint a nyugdíjasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése