Ez van! De főnix vagyok!

Kedves Barátaim!

Mint ahogy azt az előző bejegyzésemben említettem, meglátogattam az orvost. Én nem forszíroztam volna, de PótA pénteken (okt 4) annyira megijedt, hogy reggel az első dolgunk volt elsétálni a rendelőbe.
Nem a kedvenc témám az egészségi állapotomról regélni, de barátok vagyunk, ezért elmesélem.
Az úgy volt, hogy csütörtök este (okt 3) már nem voltam hajlandó felkelni, hogy sétálni menjek, pontosabban alig bírtam megmozdulni. Már éjjel volt, mikor végre megmozdultam, úgyhogy fél kettőkor mentem csak le pisilni. PótA nagyon megijedt, kaptam fájdalomcsillapítót is és szerencsére a további éjszaka nyugodtan telt.
Másnap reggel is várni kellett egy órát rám, hogy egyáltalán felkeljek, úgyhogy PótA kihasználva a lehetőséget, ha már úgyis állok, elvitt a rendelőbe. Szerencsére nincs messze tőlünk, lassan döcögve, de odaértünk.
Egy doktor néni várt már rám, megvizsgálta a lábaimat, még röntgent is csináltak a csípőmről, de nem talált semmit. Kaptam Rimadylt, hogy szedjem egy hétig és majd meglátjuk mi lesz.
Sűrű nap volt ez a péntek, mert délután utaztam Almádiba, mert vasárnap (okt 6) készültem Balatonfűzfőre, az első kutyás strandolásra, a Falka Strandra.
A gyógyszer úgy tűnt, hogy jól működik, egyre jobban jártam, sétáltam, jól voltam. Egészen vasárnapig.
Reggel kimentem a kertbe és puff, nem keltem fel többé. Iszonyatos fájdalom gyötört! Azt hittem itt a vég! Komolyan. Még a gyógyszert sem tudtam bevenni, egyszerűen paff voltam!
PótaA és NagyPa egy takaróra tettek és úgy vittek be a házba, a helyemre. Teljesen kimerültem, de sikerült aludnom egy néhány órát. Gyógyszert továbbra sem voltam hajlandó bevenni, ezért PótA feloldotta nekem vízben, és így meg tudtam inni. Egy óra múlva valami megindult bennem. Csodálatos módon valahogy felálltam, elindultam és már enni is kértem. Délutánra már kutya bajom sem volt, mintha elfújta volna a szél a fájdalmamat. De a Falka Strandra nem sikerült elmennem.
Hétfőn reggel (okt 7) indultunk haza, az első utam ismét a dokihoz vezetett. Csatlakozott hozzánk LiMa is, megvizsgáltak megint és megegyeztünk, hogy újra szükségem lesz ultrahang vizsgálatra. Szerencsémre Balázs doki, aki először csinálta az ultrahangomat, csütörtökönként ebben a rendelőben vizsgál, kaptunk is egy időpontot.
Már csak imádkozni kellett, hogy megérjem a csütörtököt, és nem túlzok. Nagyon szarul voltam egész héten, nehezen ment a mozgás, iszonyú fáradt voltam, ettem ugyan, de azt is ímmel-ámmal.
Csütörtökön (okt 10) visszamentünk. LiMa is velünk tartott. A doki jól megnézett, még bömbiztem is a vizsgálat alatt, fájt, ahogy a hasamon matatott azzal az izével. Sajnos csupa rosszat mondott: a hasi daganatom nagyobb lett, a májamon is több daganat lett, sőt a májlebenyemen is vannak már daganatok. Nem akart kertelni, megmondta a frankót, néhány hetem van hátra, legfeljebb 1-2 hónapom. Azt is mondta, hogy addig kell örülni, amíg nem kezdek el hányni. Új gyógyszert kaptam, egy szteroidot, hogy egyek legalább, kaptam Algopirint is arra az esetre, ha fájdalmaim lennének.
Hát szomorú lett mindenki.
A következő napokban beköszöntött a hányás. Nagyon rosszul éreztem magam, nem ettem 2 napig.
Aztán mintha megint elfújta volna szél a fájdalmat, reggel felkelek és mondom PótÁnak, kérek reggelit. Na látnotok kellett volna az arcát, mennyire boldog lett, pattant is azonnal és finomabbnál finomabb ételekkel kínált, májacskát és pipi combokat kaptam. Ilyen menü mellett hamar magamhoz tértem. Immár másodszor éledtem újjá hamvaimból. PótA el is nevezett Főnixnek.
Minden rendben telt ismét napokig (és még nem kellett a szteroidhoz hozzákezdenem).
Egészen október 24.-éig. Almádiban töltöm ezen napokat és ezen a bizonyos csütörtökön megint elszállt belőlem az erő. Kellemes meleg idő volt, jól aludtam a kertben, de nem bírtam felkelni. Enni ettem, de úgy, hogy PótA odatette a fejemhez a tálat, mert csak szfinx pózba tudtam felkelni. Az éjszakát is kint kellett töltenem a kertbe, mert nem hagytam, hogy bevigyenek a házba, bizony odaszóltam!
Reggel, miután megkaptam a gyógyszeremet, felkeltem, ettem ittam, ismét helyreálltam. Immár harmadszor, feltámadtam hamvaimból, főnix lettem.
Most jól vagyok, nagyon jól érzem magam.
Elérkezett az idő, hogy elkezdjem szedni a szteroidomat , de kisebb adagban kapok, mint amit eredetileg irányozott az orvos. Azt hiszem ez jó lesz, mert nincsen szükségem fájdalomcsillapítóra. Ja, és a májgyógyszeremen is változtattunk, most már dupla kivonatot szedek.
Csütörtökön volt 2 hete az orvosi vizsgálatom. Majdnem három hét telt el azóta az életemből. Remélem nem lesz igaza a dokinak és még élvezhetem az életet.
Én mindenesetre minden pillanatomban ezt igyekszem tenni!