Kalandjaim a Balatonnál - 1. rész, azaz az utazás

Kedves Barátaim!

Említettem, hogy egy nagy műtét vár rám. De mielőtt kés alá feküdnék, életemben először, NYARALNI MEGYEK! A cél Balatonalmádi. Még sosem utaztam ekkorát, pláne nem nyaralásért.
Az úgy volt, hogy augusztus 14.-én reggel PótA összekészített egy csomó cuccot, táskákat meg ilyeneket és nagy lelkesen ecsetelte, hogy most utazni fogunk, meg mennyi izgalmas dolgot fogok látni és meglátom, hogy nagyon fogom élvezni. Mondom neki, jól van, bár nem értettem az egészből semmit, sőt azt sem értettem, hogy miért késik a reggelim. Még elég korán volt, alig múlt 7 óra és megérkezett NagyPa. Mivel PótA nem tud vezetni és autója sincsen, ezért NagyPa szállított minket. Én a hátsó ülésen utaztam, direkt nekem le lett hajtva az egész hátsó rész, így tulajdonképpen a csomagtartót is elfoglaltam egyben. (Na meg az autó annyira kicsi, hogy csak így fértem el.) Mellettem voltak a táskák, de engem egy cseppet sem zavartak, így is rengeteg helyem volt nyújtózkodni. PótA betette alám a piros párnámat is, hogy kényelmesen utazhassak.
Útnak indultunk. Szerencsére az autópályán mentünk, sima utunk volt a Balaton felé. Először nem tudtam, hogyan kell elfeküdjek a kocsiban, többször váltogattam a pózokat, míg megtaláltam a megfelelőt. Na meg az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon izgatott voltam, nem akartam semmi látványról lemaradni, ezért úgy akartam feküdni, hogy ki is lássak az ablakon, de ha a kedvem úgy tartja, akkor szundikálhassak is egy kicsit a hosszú út alatt. Végül is nem szusszantam, hanem figyeltem.
Körülbelül másfél órás gurulás után megérkeztünk. Már épp időben, nagyon megmacskásodtak a tagjaim.
Egy kertes házba jöttünk. Én azelőtt kertben éltem, jobban mondva egy lebetonozott kennelben. Itt volt fű! Azért említem ezt meg külön, mert ilyet még nem láttam, azaz, hogy szabad a füvön is járkálnom! PótA gyorsan varázsolt nekem egy vödör vizet is, hogy felfrissíthessem magam.
PótA és NagyPa becuccoltak a házba és itt jött a következő meglepetés. PótA behívott a házba! Azt is mondta, hogy aludni bent fogok, de ha úgy tartja kedvem, bármikor kimehetek a kertbe heverészni vagy portyázni. Aztán megmutatta a kertet, hogy merre szabad járnom, mit ne ássak ki, illetve mit nyugodtan. Megnéztük a macska ösvényt is, mert a kert egy átjáróként működik, (Vajon egy másik világba is? Egyébként nagy Star Trek Voyager rajongó vagyok.) és a szomszédban élő cicákat is bemutatta nekem. Nem fogjátok elhinni, de itt 5, jól látod, 5 macska él. Azt hiszem nem fogunk unatkozni!
Hamar megtanultam a jól nevelt kutya kerti élet szabályait. Napközben így töltöttem az időmet:

Figyelem, mikor tűnik fel egy átutazó macsek.

Felfedeztem , hogy mennyire jóleső dolog az árnyékban heverészni, miközben a napocska süt. Itt épp az almafa alatt pihengetek.

Nagyon alszom. Ugye milyen cuki vagyok?

Azért a programom nem csak ebből állt. Sétálni, mivel kertben is voltam, csak reggel és este volt kedvem, de akkor jó kiadósat! (Ezt majd, ha tovább olvasol, láthatod is.) Ajtózárás este 8-9 felé volt, vagyis miután hazaértünk az esti sétából. Azután egy mennyei vacsora, tv előtti szendergés, lefekvés előtt még egy könnyed séta, majd alvás. Én lent aludtam a földszinten NagyPa társaságában, PótA meg az emeleten. Már az első éjszaka azon dolgoztam, hogyan mehetnék fel én is vele, de mivel az emeletre vivő lépcső igencsak szűkös volt és a nyakam azért még fájt, sajnos fel kellett adnom a próbálkozást. Szerencsére a gyógyszerek hatására gyorsan gyógyultam és szombatra már megvalósítottam, én is az emeleten aludtam PótA ágya mellett. Meg kellett tanulnom azért a biztonságos lépcsőhasználatot, de én mondom, nincs lehetetlen, ha az eb akar valamit!
Most már teljes a nyaralásom!