Kedves Barátaim!
Reggeli sétáim alkalmával el szoktam menni egy közeli kisbolt előtt. Tényleg kisbolt, mert akkora, hogy két kétlábú, azaz négy láb fér csak el benne. Itt van egy boltos néni. Nagyon szereti a kutyusokat és amikor engem először meglátott, felpattant a helyéről és szaladt ki a bolt elé, hogy megnézzen, Engem. Mostanra jöttem rá, hogy szép vagyok. Úton útfélen tapasztalom, hogy az emberek szeretnek engem. Nagyon jó érzés! És ez a boltos néni teljesen megerősítette az eddig kétséges önbizalmamat.
Nagyon jóba lettünk. Ha arra megyünk, megállok a bolt előtt, várok egy kicsit, hogy kijöjjön kedves barátném és élvezem a vakargatást. Mert bizony azt is kapok.
Sőt újabban csemegével is szokott kedveskedni, kapok ezt-azt, egy kis kutyakekszet vagy rágókát, ami éppen megmarad neki a készletből. (Mert kutyusokat is kiszolgálnak ám ebben a boltban.)
Azt szokta mondani, hogy rögtön örökbe fogadna, ha nem lenne a férje, ő ugyanis nem engedi meg a kutyát. Micsoda pasas lehet!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése