Ricike, a cica barátom

Kedves Barátaim!

Engedjétek meg, hogy bemutassam első (számú) cica barátomat: Ő itt Ricike.

Ricike minden reggel (és este) lent vár az ajtóban, rám. Na jó, nem rám. Igazából enni jön, egy néni a házból napi két étkezéssel kényezteti. De az viszont igaz, hogy barátok lettünk. Mivel az etetése egybeesik az én sétaidőmmel, gyakran találkozunk. Sőt, mostanában elég sokat lóg a kertben Rici, úgyhogy el sem tudom kerülni őt.

Rici egy 3 éves kandúr és még PótA szoktatta kézhez, mert nagyon félős volt. A mai napig csak PótA tudja megsimizni, hiába remél a néni, aki eteti. (Hát nem sikerült ez a szoktatás valami jól. Igaz?)

Amikor mi fent az emeleten zárjuk az ajtót, mert indulunk sétálni, nos Rici megjelenik a semmiből és mire leérünk a bejárati ajtóhoz, ő már ott dorombol. Nyávogni is szokott, ezt még fent is hallom.

Mániája, hogy folyton dörgölőzni akar. Nekem ez először elég fura volt, de most már kezdek hozzászokni. Csak ne az arcomba! Na azt nem szeretem! Egyébként máshol nem bánom. Minden macska ezt csinálja?

Sokszor elkísér minket egy darabon, illetve van olyan is, hogy jövünk hazafelé és a sarkon vár minket, hogy együtt menjünk a házig. Azt hiszem szeretne feljönni hozzánk, nagyon dolgozik valami ilyesmin. Ugyanis nem lehet bejönni tőle az ajtón, vagy ha sikerül is, akkor meg nem lehet tőle becsukni az ajtót. Agilis cicus!

PótA azt mondja, lehet, hogy télire befogadjuk, ne fázzon kint a hidegbe.
Azért ezt még beszéljük meg!